01.)
2013.augusztus
Évim Története, ahogy én éltem meg, amolyan Csillásan elmesélve.
- A szörny újra támadásba lendült :(
Végre erős voltam, magam mögött hagytam azt a sok borzalmat . Persze voltak és vannak nyűgjeim ,
pláne immunológiai téren , de próbáltam és próbálom kordában tartani.
Az én szörnyem szunnyadozik még és ez a lényeg.
Munkahelyem is lett végre , amit olyan nagyon - nagyon szerettem volna . Boldogsággal töltött el és valahányszor rá gondoltam fülig ért a szám.
Már én is tehettem a dolgom , én is fontos vagyok!
Az élet szép gondoltam valahányszor fotózni indultam, hogy megörökítsem a természet szépségeit , vagy épp ami az utamba akadt.
Gyönyörű nyári napok voltak és mi mindig úgy vártuk már, hogy újra találkozhassunk.
Ha időnk engedte , pár órára összeültünk egy jó kis dumapartira , vagy kirándulni mentünk a közeli kedvenc erdőnkbe,
amit alaposan le pókhálóztunk annak reményében, hogy megtaláljuk a legnagyobb vargányát .
Vagy épp egy kis piknikezésre a kedvenc tavunkhoz , ahol a legfinomabb pogácsát és kirántott cukkinit
majszolhattam el , amit Évim sütött frissen nekem erre az alkalomra .
Soha nem feledem amikor a Bőszénfai szarvasokat látogattuk meg és megkóstoltuk azt a bizonyos piros bogyót.
Mennyit nevettünk mikor beleharaptunk és kiderült micsoda fanyar íze van és micsoda grimasszal fogyasztottuk el.
Az a kép örökké itt van előttem . Csodaszép délutánunk volt és végig nevettük az utat :D
Bettinket és a kis Botondkáját is közösen látogattuk meg , öröm volt minden együtt töltött percünk.
Boldogan találkoztunk mi ketten hiszen a legjobb barátnők vagyunk , annyi közös szép és szörnyes emlékünk van ami örökre összeköt bennünket .
Aztán hirtelen beborult az ég felettünk , olyan hirtelen, hogy arra felkészülni sem lehetett.
Olyan váratlanul szakadt ránk az ég , szinte fel sem fogtuk mi történik .
Aztán jöttek a kérdések a miértek az aggódások, szorongások , féltések és az a szörnyű kétségbeejtő kilátástalanság érzése.
2013. július utolsó heteiben vette észre ,hogy bizony valami nem odaillő kemény dolog van a mellében.
Azonnal felkereste az orvosát , aki gyorsan megírta a beutalókat a különböző vizsgálatokra.
Mammográfia , Ultrahang ,ct , és mindenféle vérvételek , szövettan és mindenféle kínzások következtek.
Többszörösen bebizonyították Évinek mellrákja van ami nagyon rosszindulatú.
Ott ültünk az onkológián egymás kezét szorongatva az orvosi rendelőben és könnyünket nyelve hallgattuk ahogy az orvos elmagyarázza mikor,
mire lehet számítani majd a kezelés során.
Alaposan elmondott mindent , kedvesen türelmesen , hogy kemókat fog kapni , aztán műtét és utána megint kemó meg sugár , nagyon sok sugár :(
Első körben 3 kemó , hogy a szörny megálljon a növekedésben , utána CT , mammográfiai vizsgálatok.
Majd a borzalmas műtét és megint kemók, sugarak, vérvételek garmada , CT-k , Uh - MR, és még felsorolni is sok nem megéllni ezeket.
Ő az orvos tudományával ennyit tud tenni , a többi Évin múlik majd, no meg a szerencséjén .
Egy világ omlott össze ott akkor , nem csak Éviben .
Próbáltam figyelni az orvosra és erősnek látszani , észben tartani minden infót és utasítást amit előírt akkor az orvos.
Azért, hogy Évi ne pánikoljon be még jobban , egyre erősebben szorítottam a kezét.
Igazi bátor amazonkként vislete a csapást , azóta is büszke vagyok rá!
Egy szatyornyi lelettel és kába fejjel távoztunk a rendelőből , ahová már a következő áldozat tartott befelé.
Melegváltás volt a javából.
Még fel sem eszméltünk már kint vártuk a sorunkat egy újabb vérvételre , a kemoterápia megkezdéséhez újabb vérviszgálatra lesz szükség .
Ahogy körbenéztem a váróterem tömve volt sápadt és szürke arcú betegekkel ,
akik fáradtan csöndben maguk elé nézve vártak a sorukra .
Idősek és fiatalok vegyesen, jó vagy rossz emberek? - ez a rohadt rák nem kímél senkit, nem válogat.
Miértek milliói kóvályogtak a fejemben , amire nem kaptam választ azóta sem.
Miért kellett most meg Évimnek a szörnyel szembe néznie , amikor Ő még egy légynek sem ártott soha .
A rák valóban nem válogat.
Tudom ,hogy Évim legyőzi mert erős és meg akar gyógyulni nem adja magát a szörnynek soha !
Küzdeni fog a végsőkig !
Én mellete leszek mindvégig , ahogy Ő is tette annak idején az én szörnyemnél.
Soha nem tudom azt a sok szeretetet odaadást gondoskodást meghálálni neki .
Váratlanul hozzám lépett egy várakozó beteg , aki barátságosan üdvözölt .
Annyira le volt fogyva, az arca is ráncos beesett és a haja is fura volt , csak amikor alaposabban megnéztem
akkor fedeztem fel ez bizony paróka a fején és elég későn jutott el a tudatomig, hisz Ő egy kedves régi munkatársam volt .
Aztán jöttek a kérdései : - Csilla Te is kemóra jöttél? Te milyen rákos vagy?
Évimre néztem aki a nővérpultnak dőlve könnyes szemmel lesápadva várta a vérvételt.
A vérvétel után szédelegve elhagytuk a kórházat és én elszántan hatalmas erőbedobással elkezdtem
győzködni Évimet ,hogy meg fog gyógyulni sitty sutty !
Csak nézzen rám, olyan vagyok mint a makk !
Ha nekem sikerült neki is fog ! Így lesz! Így kell lennie!
Mert Ő erős és soha de soha nem adja fel !
Folyt. köv.