Élned Kell!

 

Ameddig nem adod fel Nem is veszíthetsz!

 
 
 
Évim!
Köszönöm neked az együtt elkövetett csodás kirándulást!
Jövő nyáron újra együtt!
 

A zenés képalbum dal szövege:

 
Ha szívem fáj és kétely lakik bennem 
A csüggedés oly közel jön hozzám 
Én várok rád s Te mellém ülsz a csendben 
Megvigasztalsz a jelenléteddel 
Ref.: 
Te erőt adsz,ha megfárad a lelkem Erőd 
adod,velem vagy,nem hagysz el 
Felemelsz s tovább viszel az úton 
Te erőt adsz,mely nem fogy el sosem 

A szívem már csak Nálad lelhet békét 
Nem élhetek Tenélküled tovább 
Nézlek és lelkem megtelik csodával 
Az életem fényed ragyogja át 
Ref.: 
Te erőt adsz,ha megfárad a lelkem 
Erőd adod,velem vagy, nem hagysz el
Felemelsz s tovább viszel az úton 
Te erőt adsz,mely nem fogy el sosem 

Oly erőt adsz, mely nem fogy el sohasem.
Nem fogy el sosem. 

Te erőt adsz (You Raise Me Up)
 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Váci Mihály: 

És mi élünk!


Élni, élni, élni, élni...-élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni kell!

Élni kell, mikor kimondják:-"Rák!"-"Gümőkór!"
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják:-"Létszámfeletti!"
Élni kell, ha sziszegik:"Már nem szeretlek!"
Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál:-"Későn jöttél!"
Élni kell, ha hirdetik:-"Életfogytiglan!"
Élni kell, ha dob pergeti:-"Golyó által!"
Élni kell még, élni kell még pár óráig!

Élni kell, bár tudjuk jól,hogy a világon mindenütt halálunk készül.
Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!
Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!
Élni kell, mikor már sokszor érezzük: - nem lehet élni!

S élni kell, ha kuporgatva napot napra;
élni kell, ha könyörögve, reménykedve: - egy tavaszt még!
Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen
félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!
Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!

És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!
Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,
betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élünk, élünk!

Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak 
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.
Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük - nem lehet élni!
Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!
Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!
Mert annyira élők vagyunk, és annyira emberek!