08. 

Ami nem öl meg, az megerősít?

 

2014.05.07.
 
Váratlanul , csapott le újra a szörny.
Évi ma tudta meg , hogy  anyukáját sem kerülte el a rettegett kór.
A jobb mellében 3 kisebb daganat  volt, amiből le is vették már a szövettanra a mintát. 
Hideg zuhanyként érte a hír és azt sem tudta hová kapjon hirtelen, miben és  hogyan segíthetne elsőként neki.
Ó mi jöhet még? 
Újra kezdhette a már végigjárt  altató és műtő orvos keresgéléseket és az ezzel járó hercehurcákat . 
Nem is kell írnom talán , hogy ez mennyire kifárasztotta , hisz még gyenge és fájós , beteg volt Ő is.
 
Csodálatos ez a hatalmas erő és szeretet ami benne lakozik. Amivel mindig csak adott  és önzetlenül segített másokat is.
 
Anyukájának szerencsére nem volt a hónaljában és sehol máshol sem áttét.
Az övé nem olyan agresszív fajta volt, de a műtétet nem kerülhette el. 
 
Közben Évim május 9.-én végre megkapta az utolsó sugár kezelést .
 
Végre vége !!!  Vége a mérgeknek, vége a sugárnak! 
 
Szépen lassan megerősödik  és újra a régi lesz az én Drága Barátnőm! 
 
A szétégett mellkasa akár a grillcsirkének.
Még kenegette gyógyítgatta sebeit  ami nagyon nehezen akart javulni. Köhögögése és náthája is nagyon lassan javult.
 
Végre megjelentek azok a kis pihe - puha rövidke hajszálak a fején , lassan komótosan növögettek , 
talán túl lassan is , nem siették el a dolgot.
Ezért még egy jó ideig a paróka és a sapka voltak Évi segítői. Felváltva teljesítettek szolgálatot.
Persze egyre nehezebben viselte őket a nagy meleg miatt.
 
Gyógytornára kellett naponta bejárnia a kórházba , mert a karja még mindig nem jól működött, letapadtak az izmok , nagy fájdalmai voltak miatta.
 A limfödéma is kínozta , szóval volt baja elég.
 
Szíve olyan szaporán vert, hogy  alig kapott levegőt  miatta ,  a vérnyomása pedig nagyon alacsony volt .
A kemó mellékhatásai - monták az orvosai.  Ezzel le is zárták a témát .
 
 
Májusi eső aranyat  ér szokták mondani . Most azonban jéggel , villámokkal tűzdelt  zivatarral ment át a júniusba.
Nagyon bíztunk benne , hogy a sok megpróbáltatás , fájdalom után, amit a kemoterápia és sugárkezelés okozott csak jobb és szebb élet vár Évire.
 
Izgatottan mesélte el nekem , hogy Június 25.-én a Ct- n Toponáron újra leellenőrizték , hogy minden rendben van e .
Mivel negatív lett az eredmény , beveszik egy németországi programba , amivel megakadájozzák a daganat kiujjulását.
Előtte a németek még kérnek egy csomó negatív eredményt , Ct, kardiológia , mammográfia , vérvételek . 
Ha ezek a vizsgálati eredmények is  jók lesznek, akkor mehet Évi a programba. 
Havonta kap majd valamilyen gyógyszurit, vagy infuziót ami megakadályozza a szörnye kiujjulását. 
 
Nagyon sokat beszélgettünk, örvendeztünk a sok negatív leletnek és bizakodtunk a jövőben. 
Évim még gyenge volt , nem volt a régi erejében  , de már tervezgette a munkába visszamenést. Hisz ez volt a legnagyobb vágya!
Lebeszélni sem tudtam volna , pedig megpróbáltam nem egyszer. 
-Pihenjen és  erősödjön előtte, ne siettesse, ezt a dolgot még.
Naponta  nyaggadtam  ezekkel, de Ő már a háziorvosával is megbeszélte ezt a munkába menős álmát.
Július végén rövidebb munkaidőben megpróbálja majd , legalábbis ez volt a terve.
Izgatott volt miatta , várta is, félt is tőle , hogy tud majd helytállni, bírja -e majd , de megakarta próbállni. 
 
Július 10.-én délután épp az egyik boltban vásárolt volna némi apróságot  , mikor megszólalt a mobilja. 
Az onkológiáról hívta az orvosa :- Éva!  Baj  van , holnap azonnal jöjjön be az onkológiára !
 
Szegényt jól megijesztette, el lehet képzelni egész éjjel nem aludt egy szemet sem miatta, olyan ideges volt, mi lehet az a baj?
Mit találhattak a Ct-n? 
Csak nem valami nagy baj van valóban? Mi lehet ?
Vége a kemóknak és a sugaraknak minden lelet negatív! Mi lehet a baj?
 
Reggel korán ott voltunk az onkológián és vártuk azt a bűvös szót, hogy behívják Évit.
A váróterem tele volt betegekkel a  már megszokott módon , sokaknak már ülőhely sem jutott. Sápadt , fáradt  szürkés arcok mindenütt.
A nővérek és orvosok egyik kezelőből a másikba futkároztak , de ez akkor valahogy még inkább idegesebbé  tett minket.
Ahogy teltek a percek egyre  türelmetlenebbé és szorongóbbá váltunk .  Igyekeztem ezt nem kimutatni Évim felé , 
de szerintem az arckifejezésemből minden kiolvasható volt, ahogy Évién is látszott a feszültség , félelem , a bizonytalanság és kiszolgáltatottság.
Legszívesebben kiáltottam volna egy nagyot !
 
Mikor hívják már be Évimet , hogy  megtudhassuk végre mi az a nagy baj!
 
Végre meghalottuk a hívó szót !
-Éva maga következik!
 
Mire észbe kaptam Évi már bent is volt az orvosa előtt . Jó pár perc múlva holt sápadtan könnyes szemmel
jött ki onnét, kezében egy köteg újabb lelettel.
Kerestünk egy nyugodt sarkot kint a kórház folyosóján és ott elmesélte összetörten a rossz hírt.
 
Közölte vele az orvos, hogy a német orvosok észrevették az itteni CT-ken , hogy a máján valami foltok vannak.
Ezért nem veszik be mégsem a kiujjulást megelőző programba , mivel nem negatív.
Sürgősen MR-vizsgálatra küldték , hogy megnézzék mik azok a foltok. 
 
De mi tudtuk azok ott semmi jót nem jelentenek, valószínű , hogy áttétek keletkeztek.
 
Percekig csak öleltük és szorítottuk egymást , folytak a könnyeink . Egy világ omlott össze bennünk , a mi felépített reményteli világunk.
Az Évim eltervezett jövőképe, és minden hite a gyógyulás reménye egy pillanat alatt elpárolgott. Hatalmas övön aluli ütés volt ez .
Mintha gyomorszájon vágták  volna Évit , meghajolva és kétségbe esve a könnyeivel küszködve, szédült fejjel beszéltük át ezt a csapást.
 
Hirtelen mintha az a maradék erő is elhagyta volna a testét , lesápadt arccal kérdezte tőlem:
-Mi lesz most ? Mi lesz a folytatás?
 
Mit és hogyan tegyen , hogy újra talpra tudjon állni?  
Hogy újra hinni tudjon a gyógyulásában , a győzelmében?
Miért veri a sors ennyire? 
 
Több Ct lelet is negatív volt eddig , most hogy van ez?  Rosszul elemezték volna ki?
Megint egy balfék orvos volt a leletező aki felületesen elkapkodta a munkáját?  
Ez a szó édes kevés rá , hogy Felháborító ! Emberi sorsokkal és  életekkel játszanak ! 
 
Aztán elszittuk még az eget is , amiért ilyen igazságtalan az élet!
 
Akkor is túléli és győzni fog az én Drága Barátnőm ! Tudom ! Így lesz! Így kell lennie ! 
 
Tudjuk jól , hogy ami nem öl meg az megerősít !
 
Élni fog, meggyógyul  és erősebb lesz mint valaha !
Hatalmas erő és kitartás, élni akarás  van benne, ezért tudom , hogy legyőzi a szörnyét végleg!
Így kell lennie!!!!
 
Azonnal elküldték MR- vizsgálatra 2014.07.10.-én , aminek az eredménye már aznap látható is volt .
Csodák csodája  nem kellett hónapokat vagy heteket várni az eredményre, mint máskor.
Sajnos a máján áttéteket találtak. Több, kisebbeket és nagyobbat.
Újabb kemókat javasoltak , de most sokkal erősebb méreg adagokat célzottan a májára . 
A harmadik kemó után megnézik Ct-n, hogy segített e az újabb méreg adag a szörnyet kiírtani. 
Szóval kezdődik előről az egész borzalom amit a kemó okozott nála az első körben.
Csak bírja lábon, soha de soha ne kerüljön olyan állapotba ,hogy kórházba kerüljön! 
 
Még szerencse , hogy észrevették ezek a németországi orvosok ! 
Még bele gondolni is szörnyű mi lett volna ,
ha időközben visszamegy dolgozni abban a hitben , hogy minden lelet negatív , 
meggyógyult már és munkaközben egy két hónap múlva halva esik össze .
 
 
Addig is amíg nem került sor az újabb kemóra 2014.07.13.-án vasárnap délután, egy lélek erősítő kirándulásra mentünk a kedvenc tavunkhoz . 
Csodaszép napocskás idő volt ami biztatóan ontotta sugarát Évimre. 
A világ végére is elvittem volna Évimet ha ott , megtudott volna szabadulni ettől a betegségétől.
Az út szélén ragyogva nyíltak már a napraforgók Évim kedvenc virágai, mintha csak neki mosolyogtak volna.

Lent a tónál a kis gomba formájú asztaloknál beszélgettünk órákon át , szomorú és vidámabb dolgokról és közben nagyon figyeltünk egymásra.

Szóba került az a bizonyos bakancs lista is . Azok a kívánságok amiket még szeretne az ember lánya megvalósítani mielőtt feldobja a bakancsát.

Hatalmas zápor kerekedett , ami percek alatt elmosta a sötét gondolatainkat is. A tó melletti kis pagoda megvédett minket az esőtől és 

hamarosan a nap is kisütött  újra és beragyogta a mi közös délutánunkat.

 

Talán egy kis megnyugvást adott Évinek ez a délután , talán egy kis segítséget , talán egy kis erőt és hitet merített újra a következő csatához.
Remélem tudtam egy picit segíteni elviselni ezt a szörnyűséget és nagyon köszönöm Drága Barátnőm , hogy együtt voltunk újra.