07.
Szenvedés, Fájdalom, Szomorúság, Remény - Sugár!
Valódi téli hideg idő volt januárban. Ónos esővel köddel csípős hideggel. Megnehezítve az úton közlekedők életét.
Már nagyon vártuk a meleg napocskát.
Mire 2014. január 24.-én az utolsó kemón is túl volt , már a szíve is összevissza vert. Nem csoda, hisz a kemó nem csak a rákos sejteket roncsolja sajnos.
Így felírták neki a Betalock tablettát hátha az segít majd ezen a bajon.
Aztán egyre több mellékhatás kezdett felbukkanni amit a gyógyító lötty okozott.
Eleinte persze azt hitte, hogy ideggyulladása van a derekában , lábában , ez okozza a hatalmas fájdalmakat ,
éjszakákon át virrasztott , mert nem tudott aludni sem, amit persze eltitkolt otthon Gábor előtt.
Nem akarta, hogy agyon aggódja magát, miatta.
Január 31.-én a vérképe nagyon rossz lett , de már nem kapott rá semmi gyógyító szurit.
Mivel lejárt végre a kemoterápia, a kardiológián és Ct-n is megnézték mit javult menet közben a helyzet,
kiirtódott- e végre valahára a szörnye.
Fáslizta és borogatta, tornáztatta a kezét, mivel még mindig nagyon dagadt volt a limfödéma miatt . Nagyon sokat kínlódott vele sajnos.
Voltak napok mikor ájulás közeli állapotban volt annyira gyenge és szédülős volt. Fájt a feje és a szemei is vibráltak égtek erősen.
Március 3.-án aztán kiderült a Ct eredmény negatív és a tumor marker eredménye is negatív lett ! Jipiiiii!!!!
Végre végre eltűnt kiirtotta a kemó méreg a szörnyet! A sok szenvedés és kínok nem hiába voltak!
Ez volt a gyógyuláshoz vezető kanyargós rögös út első szakasza.
Nagyon boldog vagyok! Soha nem feledem amikor Évi izgatottan hívott fel és mesélte el, a jó hírt!
Van remény a teljes gyógyulásra, hisz a szörny eltűnt végre !
Sajnos úgy döntöttek az orvosok, hogy a sugár kezelés is nagyon kell, az ilyen esetben nem lehet megúszni.
Mivel a legrosszabb , legagresszívebb fajta volt Évié és a kiújulás veszéje miatt nem lehetett elsumákolni .
Naponta fogják adni, Toponáron. Ez egy újabb próba , egy újabb megpróbáltatás, ami megint nem lesz könnyű.
Nagyon féltem Évit. Ő is aggódott és félt az ismeretlen újabb gyógyító beavatkozástól. De ki ne félne ettől a sokat emlegetett sugártól.
Hiába volt időpontja a betegeknek, több órát vártak , volt, hogy fél napot is.
Sok előre nem várt dolog jött közbe pár éve is amikor apukámat vittem oda .
Soha nem feledem el azokat a szürke, sovány, szomorú fáradt arcú betegeket akik a várakozástól szemlátomást még betegebbé válltak.
Akik az életükért küzdve, bármire képesek lettek volna.
Akik várakozás közben meghallgatták betegtársaik történeteit, a rém sztorikat.
Majd csendben néztek maguk elé, látszott az arcukon az ijedtség.
A mentővel behozott félig halott betegeket akiket a kis különálló váróban, ágyakban helyezték el és közben minden tekintet rájuk meredt némán.
Toponár a város túlsó végében van. Távol, így Évi busszal utazott ki naponta . 33 sugár kezelés várt rá.
Szerettem volna segíteni neki ebben is , de nem engedett.
Megígérte, hogy ha nem bírja és gyengének érzi majd magát feltétlen szólni fog nekem.
Pedig már kezdtem szervezgetni, hogy a gyerekei és én, mi hárman felváltva szállítanánk ki Toponárra és haza a sugárkezelés után.
Így nem lett volna ott sem egyedül és nem fáradt volna el mégjobban.
A sugárkezelő orvos nagyon alaposan elmondott neki mindent mire számíthat a kezelés alatt, és után,
próbálta meggyőzni Évit , hogy ez egy jó és szükséges döntés .
A fájdalmas mellékhatások itt sem maradnak majd el.
Nagyon gyakran megégnek a betegek a sugártól, ezért krémmel kell védekezni majd.
Amit ajánlottak Évinek horror áron kapható. (Itt is látható mennyire nagy üzlet a betegség.)
Az első sugár kezelést Március 12.-én kapta , aránylag hamar meg is volt gyorsan végzett csodák csodájára.
Aztán jöttek azok a sajnos természetesnek mondható várakozások.
Karbantartották a gépeket és csak egy gép üzemelt , annyira feltorlódtak a betegek, hogy órákig még ülőhely sem volt a váróban.
A kezelések végén a kimerüléstől félig ájultan ért haza nem egyszer.
Vagy haza küldték délelőtt, az elromlott gépek miatt és aznap este 7 órára rendelték vissza. Duplán járhatta az utat.
Gyakran fordult elő az is, hogy alig volt ideje már felöltözni a kezelés után és csak futva érte el a hazafelé induló autóbuszt,
vagy lekéste és taxival ment haza.
Természetesen volt ,hogy Gábor erőszakának engedett és Ő vitte el , vagy vitte haza a kezelésről.
Megtörtént az is , hogy bent felejtették a szimulátorban és jól összefagyott , náthás köhögős lett , alig bírt kigyógyulni belőle.
Nagyon fárasztó és kimerítő másfél hónap volt.
A röntgenes doki a kezelések közepe felé még poénkodott is vele , hogy nem érti miért nem égett még meg a bőre ,
hisz egy nagyon erős sugár dózissal bombázzák naponta.
Persze pár napra rá bekövetkezett ez a mellékhatás is , amit úgy hiányolt az az orvos. Kezdett pirulni és égni a hónalján és mellén a bőre.
Napokkal később már fájdalmas nagy hólyagok jelentek meg a piros égett bőrén. Hiába kenegette gyógyitgatta sebeit.
Egy héttel később már ki is fakadtak a gennyes sebek. Nagyon hosszú ideig tartott amig begyógyultak.
Hisz közben naponta újabb sugár érte a bőrét . Sokat szenvedett és nagyon el volt keseredve miatta.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam segíteni és csak telefonon vagy neten , mertem napi kapcsolatban lenni Évivel,
mivel a tavaszi nátha erős köhögés és láz formájában megint megtalált. Nem akartam megfertőzni, épp elég nyüge volt anélkül is.
Közben, lassan beköszöntött az április , szépen virágoztak a japáncseresznye fák.
Minden fa rózsaszín szoknyát vett fel és kellemesen simogatott a meleg tavaszi szél.
A madarak teljes lendülettel építgették már a fészküket a tojás rakáshoz és hangosan csiviteltek .
Mindenki a húsvéti ünnepek előtti előkészületeken tüsténkedett, takarítás , ablakmosás , sütés főzés.
Évi is próbált keményen helytállni ahogy mindig is tette . Ablak pucolás , függönymosás, főzés és sütés, hisz nem sokára itt van a nagy ünnep.
Szerette volna vendégül látni anyukáját és testvérét, lányát , unokáit, Gábort , szeretett családját, ahogy mindig is tette.
Aminek meg is lett az eredménye , jól megerőltette a karját ami duplájára dagadt és a fáradtságtól és fájdalomtól kimerülten
csak épp, hogy pihegni tudott a nap végére.
Gábor és barátnője segítette feltenni a függönyt a helyére , mert felemelni sem bírta már a karjait.
Soha nem hagyta el magát még ha fájt is . Talpon akart maradni mindvégig, még ha könnyes szemmel is, de végig csinált mindent.
Április végén jelenésem volt Pécsen az immunológián . Soron következő ellenőrzésre kellett mennem.
Megkértem Évimet, hogy ha van ereje és kedve tartson velem .
Kora reggel indultunk a nagy útra.
Csodaszép sárga szőnyegű dimbek- dombok mellett haladtunk el. Javában nyílott már a repce. Itt - ott ködös volt még a táj,
de a felkelő nap sugarai hamar eloszlatták a párás foltokat.
Amikor Bőszénfán haladtunk keresztül hirtelen egymásra néztünk és egyszerre, egymás szavába vágva mondtuk ide még visszatérünk !
Kedvenc állatkás fotós túránk helyszíne volt.
Végig beszélgettük az utat, hisz már ezer éve nem láttuk egymást a náthám miatt .
Észre sem vettük és Pécsen is voltunk már.
Szerencsére hamar sorra kerültem, gyors vérvétel és már indulhattunk is vissza, mivel nekem még aznap délben
munkába is kellett mennem. Az eredményt majd postázzák.
Hazafelé Szigetváron megpihentünk pár percre. Az útmelletti növénykereskedésben egy - egy cserép csodaszép tavaszi virággal leptük meg egymást.
Azóta is ha csak ránézek eszembe juttatja azt a szép együtt töltött délelőttöt.
Köszönöm , hogy elkísértél , hogy velem voltál!
Április volt még amikor egy nagyon szomorú hírt kaptunk.
Nóri az egyik kedves volt munkatársunk meghalt.
Meghalt értelmetlenül, váratlanul, sok megválaszolatlan kérdést maga mögött hagyva .
Értetlenül, megdöbbenve álltunk a hír hallatán és futótűzként terjedt az ismerőseink közt, hogy nincs többé az a nevetős mosolygós Nóri.
Akivel ha egy műszakban dolgoztam csak úgy repült az idő, mindig vidám volt.
Aki imádta az állatokat, a természetet, a hatalmas hegyeket, szép zöld erdőket, mezőket.
Aki beteg édesanyját az utolsó percekig ápolta, gondozota.
Aki befogadott kutyusát gyermekeként szerette.
Aki engem is meglátogatott a betegségem idején és beragyogta azt a fájdalomtól komor kórházi szobát, amiben kínlódtam akkoriban.
Milyen törékeny az élet ! Milyen lehelet vékony fonál választja el az életet a haláltól.
Egy pillanat műve csak és megváltozhat, pokollá válhat a megszokott , biztonságosnak tűnő egészséges szép nyugodt életünk.
Nem hiába mondták mindig az idősebbek , vigyázz az egészségedre mert az a legnagyobb kincsed!
Valóban, nagy igazságot mondtak akkor, de csak a saját bőrömön tapasztaltakkor jöttem rá , hogy mekkora igazság ez.
Együtt mentünk a temetésére Betti, Évi és én . Együtt búcsúztunk tőle egy -egy szál fehér virággal, csendben, könnyes szemmel.....
Kívánjuk neked Nóri, hogy lelked szabadon szárnyaljon a kedvenc erdőid és hegyeid közt örökké.
folyt.köv.