06.

Lábadozás. Az orvosok nagyon elégedettek.

A műtét utáni napon, kora reggel beszéltünk  telefonon.  Véget nem érően faggattam: - vannak e fájdalmai, tudott e aludni az éjszaka, 

rajta van e még az a nagyon szoros kötés a mellkasán  és egyáltalán , hogy érzi magát ebben a helyzetben ? A lelke rendben van -e? ...........

Mert még akkor is , ha "csak kicsi" részét távolították el a mellének és a hónalji nyirokcsomókat az egy nőnek hatalmas tragédia , hatalmas fájdalom.

Nem kellemes szövődményekkel járhat a hónalji nyirokcsomók eltávolítása . A nagy fájdalomról nem is beszélve. Fertőzések és limfödéma alakulhat ki.

(utóbbi a kar krónikus, sokszor igen nagyfokú megduzzadásával jár). 

 Ijesztő nagyon és elgondolkodtató, hogy a statisztikák szerint Magyarországon minden hetedik nő mellrákos lesz.

 

 

Délután meglátogattam , hogy személyesen is megtárgyaljuk az eseményeket és meggyőződjek róla tényleg jól van e, ahogy azt állította nekem a telefonban.

Nem sokat kellett várnom a liftre, hirtelen azt sem tudtam melyik emletre menjek.  Akkora ez az épület és én nagyon eltudok tévedni.

De aztán sikerült a megfelelő szinten kiszállni és az ismert útvonalon haladtam tovább egyre közelebb érezve Évimet.

Mielőtt beléptem volna a kórterembe, megálltam az ajtóban egy  percre és végig néztem a szobán . 

A félhomályos ágyak mellett egy  látogató halkan beszélgetett lábadozó szerettével, egy másik kis csomagot pakolgatott az éjeli szekrénykére, 

hogy semmiben ne szenvedjen hiányt a szeretett hozzátartozója , amíg a kórház rabja.  

A megszokott gyógyszer és vegyszer szagok keveredése szűrődött be a folyosóról. 

Halk beszélgetések moraja a nővérpult irányából és a szomszédos kórtermekből .

Minden ágy foglalt volt. Itt telt házzal üzemel az osztály. Amolyan futószalagon mennek az események ahogy elnéztem.

Az én Évim fáradtan üldögélt az ágyon , két kis üvegpalack és csövekkel az oldalán. A kis üvegekbe gyűlt a sebekből az oda nem illő váladék.

Mosolyogva fogadott  és nagy szeretettel öleltük meg egymást.

Délutánra lekerült róla az a hatalmas szorító kötés és  végre jobban tudott levegőhöz jutni.

A karja fájt nagyon , alig bírta csak felemelni , de erőltetnie kell, tornáztatni ha fáj is , hogy a hónalji izmok ne tapadjanak le . 

A gyógytornász délelőtt már járt itt  aki megmutatta mit és hogyan csináljon , ha fáj akkor is , de csinálni kell!

A sebésze és az onkológus orvosa is nagyon elégedett a történésekkel, Évi állapotával, a műtét lefolyásával és bizakodóak.

Mindent elkövettek amit lehetett, a szövettani eredményre elküldték a hónalji nyirokcsomókat és a kioperált szörnyet is. 

Eredmény majd később lesz.

Ha meggyógyulnak a sebei akkor a további kíntatások hada jön még , de erre még vissztérünk.

Nagyon erősek és bizakodóak vagyunk , mind ketten ! 

-Meg fogsz gyógyulni én tudom ! Így kell lennie ! Így lesz ! - mondogattam, ott az ágy szélén ücsörögve és közben szorítottuk egymás kezét

olyan szorosan ,hogy belefehéredettek  az ujjaink.

Mindent alaposan megbeszéltünk , közben jó pár telefon hívást kapott és látogatói is jöttek Gáborral az élen .

Nem akartam fárasztani tovább , így  elköszöntem tőlük.

Gábor utánam lépett a folyosón és láttam a szemei sarkában megjelent csillogó könnycseppeket újra , amikor megölelve köszönte meg, 

hogy együtt voltunk a nehéz pillanatokban.

 

Nagyon hamar haza engedték Évit, három nappal  a műtét után  már csütörtökön 2014.11.07.-én otthon is volt.

 A kis palackja ott fityegett  az oldalán  mint valami tartozék.

Ha megtellik a vákumos üvegecske , menni kell vissza és kicserélik , leellenőrzik minden rendben van e.

Háromszor történt meg ez a csere. 

Nagyon ügyesen tornásztatta a karjait nap mint nap, még ha sírt is közben a fájdalomtól , kitartóan tette ezt a gyógyulása érdekében.

Az otthoni házimunkákat is Ő maga egyedül végezte , nem engedett  segíteni soha. Szépen lassan komótosan , meg - meg pihenve . 

Egyik este félve  árulta el nekem, hogy még porszívózott is , amit aztán pesze megbánt  később , mert meg is lett a következménye hamarosan. 

Hatalmas fájdalmai lettek fájt mindene , karja,  háta mindene. Persze fakír módjára titkolta mindenki előtt.

Pedig nagyon lassan és óvatosan dolgozgatott , még akkor is amikor nagyon gyengének érezte magát és fájt nagyon .

Csinálta , mert talpon akart maradni mindvégig!

Félve mondta el, csak nekem ,  mert tudta , nagyon megdorgálom érte.

De csinálni akarta nagyon! Nem akarta elhagyni magát.

Később sajnos a hónaljában feltelt a nyirok így megpungálták szegényt többször is miatta. 

Feldagadt a karja is,  sajnos úgy, ahogy a nagy könyvben meg van ez írva .

Mi jön még? Mi jöhet még ? Nagyon aggódtam érte.

 

Különböző fajta gyógygombákat és céklát és rengeteg féle étrendkiegészítőket evett a gyógyulás érdekében . 

 

Persze a lista  naponta bővült  és még bővülhetett volna , ha anyagi kereti engedték volna. 

Ha az ember lánya beteg lesz akaratlanul is a napi élete részévé válik a neten és minden elérhető fórumokon azt böngészi mi menthetné meg az életét.

Ilyenkor végtelen  tanácsok, ötletek , másoknak már használt szerek , és mindenféle gyógyító segítő reményt keltő jószándékú 

információk hadát keressük és árad felénk kérés nélkül is. 

Mi az ami meg tudna menteni minket? Mi az ami meggyógyít ? Mitől lehetnénk újra a régi egészséges bőrünkben ?

Én is ezt tettem akkor a nagy betegségem idején.

Mindent megettem volna , szószerint még azt a sokat emlegetett kutyagumit is , csak megygógyuljak végre!

Szerintem mindenki így van vele aki élni akar! 

Aki küzd a szörnye ellen és a végsőkig harcolni akar!

 

Az Onkológiai ellenőrzésen az orvosok szerint minden rendben volt.

Ez a fajta műtét sajnos 90%-ban ezzel a limfödémával jár - mondták. 

Szomorú, hogy nekik ez milyen természetes dolog.

Persze tudom ez a dolguk közölni a tényeket. 

Csak a beteg küzdjön meg a rideg szomorú tényekkel , ha tud valahogy . 

Az orvosok 99%-a  csak a mellrákot vagy akármilyen rákot látják a betegben , Őt magát az embert, egy érző érzékeny  lelket nem , 

a lélekkel nem foglalkoznak , hisz idejük  és energiájuk sincs rá. 

Hiába volt Évim is egészségügyi dolgozó és tudja a könyvben tanultakat , átkerült Ő is a túlpartra , a túl oldalra , az érem másik oldalára , vagy nevezzük ahogy akarjuk , nem lehet neki sem könnyű ezt megemészteni , elfogadni , beletörődni , ahogy nekem sem volt akkor könnyű elfogadni,

hogy megváltozott az addigi életem.

Beteg lett és nem is akármilyen beteg.

 

2013.11.25.én  elkísértem erre az Onkológiai ellenőrző vizsgálatra . 

Valóban egy hangyabolyhoz hasonlítanám így kívüről nézve a kórházat. 

Egyik emeletről a másikra , egyik osztályról a másikra vonulva kergettük az orvost akit nagy nehezen megtaláltunk . 

Minden emeleten tömve volt az ambullancia  a várakozástól belefásult  betegekkel.

Mit ne mondjak, jól el fáradtunk mire a kórházi kalandunk végére értünk.

Kevés az orvos és három vagy négy részre kéne szakadniuk , hogy mindenhol helyt tudjanak állni, 

hogy minden beteget ne csak  kutyafuttában tudjanak ellátni, hogy türelmesen megtudják hallgatni , az érzéseiket is.

A szövettani eredményt is megkapta ezen a napon. Nagyon rosszindulatú és a hónalji nyirokcsomói is azok voltak amiket kivettek.

További kemók várnak rá. További mérgező löttyök , amik gyógyítanak és mérgeznek is egyszerre. Aztán a véget nemérő sugárkezelés.

A ronda hasba szurizás is javában tartott még , kötelezően amit nagy türelemmel bökdösött magába, nap mint nap.

Nagyon szomorúan,  fáradtan  és megtörten nézett rám az én barátnőm és csak annyit mondott : - Soha nem lesz ennek vége .........

Átöleltem és szorítottam , szorítottam percekig aztán elfordítottam a fejem , hogy ne lássa az arcomon legördülő könnycseppeket.

 

 

 

2013.11.30.Szombat

Szép idő volt ezen a napon , melegen sütött a nap is,  szóval szép kirándulós idő volt . 

Kikönyörögtem , hogy ha egy kicsit is erősnek érzi magát,  jöjjön el velem a Szennai hurka fesztiválra. 

Voltunk régebben közösen itt is, tudtuk sok program lesz  , sok érdekesség , sok látni és fotózni való vár minket. 

Kicsit körbe néztünk, megnéztük  a különböző finomságokat árusító sátrakat, sétálunk egy picit. 

Talán 1 órácskára együtt voltunk nem akartam tovább terhelni. Ez idő alatt  több ismerőssel is találkoztunk aznap , akik nagyon örültek Évinek .

 

                                                                              

Másnap a vásárba is kinéztünk egy rövidke sétára és anyukájának is beszereztük az általa  megrendelt édességeket, apróságokat.

Mert Évim a betegsége alatt is, folyamatosan és erőn felül látogatta és minden kívánságát teljesítette az anyukájának .

Ahogy imádott kislány unokáit is nagyon gyakran vigyázta és leste minden kívánsagaikat, amíg a szülők dolgoztak.

 

December 20.-án a soron következő vérvétel eredménye nagyon - nagyon rossz lett , sajnos a fehérvérsejtszáma nulla.

Hát ezért volt , hogy szédült , nagyon fáradékony volt és alig volt benne élet. Ez a magyarázat a sok rosszullétre.  

A sok kemoterápia , szteroid megettette a hatását. Nem csak gyógyított rombolt is.

Bent akarták fogni az onkológián , de Évim saját felelősségére nemet mondott . 

Közelgett  a Karácsony és Ő meg érthető, hogy nem akarta ott tölteni az ünnepeket.

Megkapta hát azokat a fehérvérsejt szaporító injekciókat  , amit nem sokkal újabb vérvételek követtek.

Hála az égnek jobbak lettek az értékei és megúszta a kórházi fogságot.

De én továbbra is nagyon aggódtam és szorítottam érte , hogy meggyógyuljon és újra a régi Évim legyen.

 

Pár nap és itt volt a legszebb ünnep az évben.

Készülődtünk a Karácsonyra , mint minden évben ilyenkor diós és mákos és Bécsi kalácsot sütöttem, most kicsit többet .

Boldogan vittük el december 24.-én reggel  Évinek az előzőleg becsomagolt kalácsokat egy kis lábos húslevessel. 

(Óóó emlékszem az Ő Isteni gyógyító levesére amit többször , csak nekem főzött a betegségem idején, még most is 

összefut a nyál a számban  ha rágondolok. ) 

Remélve nem a tűzhely mellett fárasztja amúgy is gyenge kis testét lelkét.

Csak diósat csomagoltam , a mákos nem a kedvence. Mivel névnapja is volt pár apróssággal együtt csöngettünk be hozzá.

Nagyot csalódtam volna benne , ha nem így lett volna ! Úgy tudtam előre !!! Becsomagolva egy hatalmas tepsi zserbóval várt . 

 

 

Azzal a világon a legfinomabban elkészített Zserbójával , amit csak Ő tud a világon a legjobban , legfinomabban elkészíteni :)

Még így betegen , fáradtan és gyengén is neki állt és elkészítette nekem , nekünk Karácsonyra ezt a nagyon finomságot, hogy örömöt szerezzen nekem.  

Drága Barátnőm! Nagyon- nagyon köszönöm neked azóta is az odaadó gondoskodásodat szeretetedet , barátságodat!  

Hazaérve vettem észre , hogy a nagy sietségben , elcseréltem a becsomagolt kalácsokat 

és nem a diósat kapta meg Évim , így Petire bíztam a vissza cserét sebtében :) 

 

 

 

Folyt.köv.