10.) A meglepetés bakancslisták, kemók, orvosbizottság, reménysugár .......

 

Már többször beszélgettünk arról, kinek mi a kívánsága , mit szeretne megélni , átélni,  megtapasztalni mielőtt feldobja a bakancsát.

Amikor az ember lánya nagybeteg lesz , átértékeli az életét , nagyon sokat gondolkodik az élete nagy dolgain , mit csinált eddig jól , vagy rosszul, mit szeretne még elérni ebben az életében.  Mi az amiről nem szeretne lemaradni , mi az amit még utoljára kiakar próbálni amit eddig elodázott, halogatott , mert ráérünk erre még , vagy ez meg az, sokkal fontosabb volt és háttérbe szorította más fontos tennivalók kedvéért.

 

Mikim segítségét kértem, hogy megvalósulhasson Évim első kívánsága a bakancslistáról. Nagy titokban szerveztük , nehogy valamit megsejtsen és valóban hatalmas meglepetésként érje majd Évit.

Gyönyörűen sütött a nap kellemesen meleg volt, igazi július végei idő és ez is segített nekünk, hogy Évim ne sejtse meg igazi tervünket, amit kegyes hazugsággal vezettünk be , hogy elcsaljuk Őt a helyszínre .

Így július 26.-án szombaton "fagyizni" hívtam egy csajos délutánra és a városligetbe is benéztünk volna mivel épp akkor folytak ott a felújítások , jó fotó téma nekem:) 

Miki pedig a mesénk szerint azért tartott velünk mert az autóját kapta volna vissza ott a városligetben.

Igazi célunk a Városliget volt, ahol már vártak ránk egy darus emelőkosaras kocsival. A magasba fogják emelni Évit. 

Igaz a kívánsága valójában egy markolós autó markolójába való beülés és felemelkedés lett volna, de olyat sajnos nem tudtunk szerezni . Izgatottan sétáltunk a a cél felé és még ott a helyszínen sem sejtette Évim a cselszövésünket. 

A parkban nagyon sok munkás tüsténkedett , futópályát , játszóteret , járdát és mindenféle új dolgot építgettek szépítgettek. Sietniük is kellett hisz már csak 1 hónap és át kell adniuk , hogy birtokba vehessék  a város lakói.

Lassan a darus kocsi mellé értünk ahol Miki elárulta Évinek a titkunkat. 

A meglepetés nem maradt el és sikerült Évinek könnyeket is  csalni a szemébe . 

Boldogan ölelt meg minket és percekig csak folytak a könnyei .

Leírni sem tudom milyen jó érzés volt látni Évimet, hogy örül a mi kis meglepetés ajándékunknak.

Megkért, hogy tartsak vele fel a magasba , hogy együtt győzzük le azt a szédülős félős érzést.  

Pár perc múlva már együtt szorítottuk a darus kocsi kosarának fogantyúját ami felfelé kezdett emelkedni velünk.

Egyre kisebbnek tűnt Miki , aki lentről fotózta a mi kettőnk bátorság próbáját . 

Egyre feljebb és feljebb emelkedtünk és én egyre jobban és jobban szorítottam azt  a vasat.

Szinte elfehéredett az összes lábujjam is aminek hangot is adott Évi nevetve , aki felhőkben érezte magát szószerint :) 

Hisz olyan nagyon magasra emeltek minket és még meg is forgattak, hogy valóban szédítő volt a magasság, de egyben gyönyörű is.

Évi  nagyon bátor volt , egyáltalán nem félt , nem szédült , nagyon büszke voltam rá. 

Csodaszép kilátás tárult elénk a város házai és a park a lábunk alatt terült el .

Ott fent még ragyogóbban és szikrázóbban sütött ránk a nap. 

Boldog voltam , mert tudtam, hogy Évim ha csak erre a kis időre is de elfelejtette a szörnyű betegségét és most csak erre a pillanatra gondolt csak a pillanatnak élt, hogy fent a magasban milyen szabad és könnyű és csodás minden.

 

 

 

A ligetben van egy tó és egy szép kis hídon lehet átmenni rajta . 

Ott kívántunk újra együtt egy nagyot , kimondani sem kellett hangosan mi az. Teljesülni fog a mi kettőnk kívánsága én tudom .

Így kell lennie!

 

2014.07.29.-én megkapta Évim a májára a következő kemót, ami brutálisabb gyógyító méreg az előzőeknél. 

Újabb négy kemót ígértek neki egyenlőre , de kitudja mit hoz a sors mennyit kap még? Mennyit bír ki a szervezete ? 

Egyre gyengébb az immunrendszere a sok méreg tönkre teszi szép lassan és egyre több és több új  eddig nem ismert  fájdalmas mellékhatás jelentkezik majd nála.

Aztán megint Ct-Mr vizsgálatok, hogy megnézzék eltűnt e végre a szörny örökre .

A gyógyulás reményében minden fájdalmat és rosszullétet , az éjszakai nem alvásokat, a szörnyű fej és szemfájást eddig is és ezentúl is kifogja bírni , mert élni akar!

Nagyon sok dolga van még itt a földön és bizony Ő nagy segítsége lányának és fiának és édesanyjának is és nekem is , hisz Ő az én  világon a legeslegjobb barátom!

Szükségünk van rá még nagyon- nagyon sokáig! 

Végig csinálja újra és újra és minden rákos gonoszság eltűnik mindörökre a testéből.

Tudom, hogy meg fog gyógyulni!

 

2014.08.11.-én jelenése volt Évimnek az orvosi bizottság előtt, hogy eldöntsék milyen kategóriába tartozik és munkaképes- e vagy sem. 

Mivel letelt az egy év táppénzes időszak muszáj volt beadnia a kérelmet a vizsgálatra. 

Az utolsó pillanatig húzta , halasztotta, hogy beadja -e ezt a kérelmet , hisz az utolsó pillanatig bízott benne , hogy vissza tud menni majd dolgozni. 

Hisz az a sok Ct és Mr akkor mind negatív lett az itteni orvosok szerint , még szerencse, hogy a német orvosok valóban tudnak Mr és Ct leletet olvasni , elemezni. Belegondolni is szörnyű mi lett volna ha.......

Ma is iszonyat ideges leszek tőle ha rá gondolok, hogy mernek ilyen orvosnak nevezett pancserek emberi életekkel játszani ! 

 

Elkísértem a számomra már nem ismeretlen intézménybe ahová folyamatosan szivárogtak a betegek. 

A váró lassan megtelt türelmes, magukba roskadt beteg emberekkel és hozzátartozóikkal, akik vártak a vizsgálatra , ítéletre.......

Reggel korán ott voltunk már , kint szikrázó napsütés bevilágította a nagy ablakon át a folyosót.

Évi elhozta magával azt a nagy paksaméta több dossziényi leletet amit sikerült az elmúlt év alatt begyűjtenie. 

A széke mellé készítette ugrásra készen a piros mappákat. Közben találgattuk milyen lesz az orvos, milyen kérdésekkel nyaggatja majd Évit .

Aránylag hamar be is hívták az orvos elé Évimet aki a derék és izületi fájdalmai miatt lesápadva ült mellettem és várta a hívó szót.

Pár percig tartott a vizsgálat , nem volt szükséges a hosszadalmas faggatózás és vizsgálgatás. 

A leletek és az Évim látványa mindent elárult a felülvizsgáló orvos számára.

Postán küldik majd a Bizottság írásos döntését , de előre meg is mondták neki, hogy ebben az állapotban csakis a gyógyulására öszpontosítson, nem munkaképes, Ő most ebben az állapotában alkalmatlan a munkára , de ezt enélkül is tudtuk sajnos.

 

 

 

2014.08.15.-16-17. Bakancslista kirándulásunk.

Őrség. 

Évim nagyon szeretett volna eljutni az Őrségbe újra . Évekkel ezelőtt már járt ott.

Nagyon megtetszett neki az a nyugalom, amit árasztott magából az a vidék. 

Beszélgettünk erről is a nyár elején így megtudtam a következő kívánságát is. 

Nem kis rábeszélésre tudtuk meggyőzni, hogy engedjen nekünk, hogy elfogadja , hogy valóra váljon ez a kívánsága is általunk.

De nagy nehezen meggyőzte Évit, hogy az én listámon pedig az szerepel , hogy a legeslegjobb barátnőmmel kirándulhassak egy jót.

Így hát bepakoltunk 3 napra és péntek reggel már indultunk is a nagy útra hármasban, hogy aztán komótosan , csakis Évi állapotát szemelőtt tartva  felfedezzük az Őrség kis falucskáit. 

Majd bejárjuk az energia mezőt ahol gyógyulnak a népek . 

Pihenjünk, beszélgessünk és  nevessünk sokat !

Egy csodaszép felújított kis házat béreltünk ki Őriszentpéteren. Teljesen felszerelt összkomfortos házikó volt , nyugodt csendes környezetben , ami valóban gyógyítólag hatott mindenkire. 

Soha nem feledem ezt  a három vidám nevetős napot , csodaszép emlékem marad örökre! 

Meg is fogadtuk ott a kis faragott vargánya mellett, hogy jövőre újra megismételjük ezt a kirándulást és tudod az igéret szép szó!

Köszönöm Évim, hogy együtt lehettünk ! 

 

 

 

2014.08.19.-én kapta a második erős kemót ami már nagyon megviselte Évit .  A kirándulás utáni napokban már kezdtek előjönni azok a ronda mellékhatások amiket a kemó okozott. Az utolsó pillanatban sikerült ez a kirándulás.

Jóval erősebben és durvábban jöttek a mellékhatások . A fájdalmak a csontjaiban , a fejfájás , az álmatlanság és a szemei újra égtek  fájtak.

Az egész teste mintha le lett volna darálva. Minden fájdalom  ami eddig is meg volt csak most erősebben és fájdalmasabban jött elő.

A haja újra kihullott . Az a selymes kis vékonyka rövidke ami nagy nehezen kinőtt most újra a múlté lett.

Egyre nehezebben tudta túlélni ezeket a kezeléseket , de erős maradt mindvégig, legalábbis ezt mutatta a külvilág felé.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen kitartó és erős és közben még az egyre betegebb  anyukájának  és a lányának  is segít erőn felül. 

Ő soha nem panaszkodik , de én tudom,  sejtem mit élhet át nap mint nap.

 

A  harmadik  kemó után megnézték Ct-n és Mr vizsgálaton is , mennyire használt az eddig kapott kemó . 

Összébb ment- e a szörnye ami legutóbb Évi máján terjedt el. 

2014.09.30.-án kapta a negyedik kemót.   Összesen az elejétől eddig 10 alkalommal . 

Délelőtt 10 órára tudtam bemenni hozzá a kórházba az onkológiára , ahol Évi már várta a gyógyító palackokat . 

Gábor vitte be reggel az osztályra Ő már hallotta amit én még nem tudhattam. 

Mindenképpen ott volt  a helyem nekem is Évimnél ha csak egy kicsi időre is.

Ott voltam legelőször is amikor megmondták a rosszhírt , aztán amikor megint a rosszhírt sorolták , remélem most végre valami jót is hallunk. Félve mentem be Évimhez , de bizakodva is reménykedve is ! 

Amikor beléptem a kórterembe és egymásra néztünk, megláttam a mosolygó szemeit , tudtam

hogy  jó hírrel fogad majd engem.

Puszim és ölelésem után már sorolta is a jóhíreket. 30 %-kal zsugorodott végre a szörnye.  Végre Végre ! 

Nagyon örültem neki én is és bízom benne , hogy hamarosan tudunk lábáztatni újra a mi kedvenc szökőkutunkban.

Sok kemó van még hátra, decemberig fogja kapni ahogy beígérték neki az orvosai,  ami sok- sok fájdalommal és kínokkal, 

előre nem látott mellékhatásokkal jár még.

De Ő a gyógyulásáért ki fog bírni mindent, mert soha de soha nem adja fel ! 

Meg fog gyógyulni az én drága barátnőm , tudom ! Így lesz ! Így kell lennie ! 

 

Volt kolleganőnk Olgi aki most ott dolgozik az onkológián, mosolyogva  nagyon bizakodva pozítívan üdvözölt minket.

Őszintén örültünk egymásnak , jó volt látni ahogy szinte sugárzik. Rövidke beszélgetés után 

magukra hagytam őket, indulnom kellett a munkahelyemre .

Nekik volt még  idejük beszélgetni , hisz Évinek még csordogált az újabb gyógyító méreg.........

 

folyt.köv.