Köszöntelek Oldalamon!
" Életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetekbe, amikor úgy érezzük , már csak az isteni gondviselés segíthet ki bennünket a bajból. Egy baleset , egy hirtelen felbukkanó betegség , vagy az évekóta tartó depresszió is megszólaltathatja bennünk a kérést Istenem segíts !"
Nézzétek el nekem , ha nem lesz túl profi ez a web lap, hisz ez az első próbálkozásom.
Most 2010 november közepén elég erősnek érzem magam ahhoz , hogy felidézzem a naplóm segítségével újra az akkor megtörtént eseményeket. Célom ezzel az irománnyal , nem a sajnálat kérése!
Szeretném megosztani veletek az én történetemet , hogy reményt kitartást ,hitet és erőt adjak azoknak akik még nem hiszik ,hogy van kiút!
Magamról pár mondatban
Csillának hívnak 45 éves leszek / 1 éves / Kaposváron élek Petivel fiammal és 2010 június óta férjem Miklóssal.
Az egészségügyben végeztem , ápolónőként dolgoztam , gyermekek és idősek között is ,de a fotózást is műveltem jó pár évig.
Esküvőkön, szülinapokon, iskolákban, óvódákban bölcsikben és a legkedvesebb számomra az újszülött osztályon a kis jövevények fotózása volt 18 éven keresztül :)
Nagyon szeretem az állatokat ,főleg a kutyákat , van is kettő akik minden pillanatban lesik minden mozdulatomat.
Felvidítanak, ha szomorú vagy fáradt vagyok.
Szeretem a természetet , a végtelen tengert és a hegyeket. Imádok barkácsolni , fúrni faragni.
Amolyan nem adom fel , vidám és nyugodt természetű , pozitív gondolkodású , nem akarok megöregedni , típusú nőci vagyok.
Sajnos nagyon szeretem az édességet, a csokoládét....
Köszönetet szeretnék mondani azoknak , akik segítettek nekem , akik aggódtak értem , akiket nem csaphattam be azzal , hogy feladom mikor annyira beteg voltam , hogy mozdulni sem tudtam már és amikor volt már olyan orvos is aki lemondott rólam, de ők biztak és biznak még most is , hogy én leszek a győztes !
Köszönöm !
Fiamnak Petimnek és Miklósnak aki ha nem szeretett volna és nem szeretne ennyire én már nem élnék. Köszönöm nekik odaadó gondoskodásukat , ápolásukat , szeretetüket !
Testvéremnek Ildikónak és édesanyámnak akik a mai napig féltenek , és óvnak még a széltől is. Rokonaimnak.
Barátnőimnek: Évinek és Bettinek akik egy percre sem vesztettek szemelől.
Apósomnak , János papának, aki nem volt olyan nap hogy ne aggódott volna értem.
Katának , aki sűrűn hívott telefonon és aggódva faggatott hogyvagyok.
Tündének és "Epres Andimnak akik mindig jókor voltak jóhelyen.
Munkatársnőimnek , főnöknőimnek Icának és Marikának.
A Pécsi immunológia és a Pécsi és Kaposvári Heamatológia ápolóinak és orvosainak , a Kaposvári Vérrellátó dolgozóinak .
Minden kedves ismerősömnek és barátaimnak akik jó szívvel gondoltak rám, akik rengeteget " zaklattak " telefonon is.
Betegtársaimnak akiket látva ,erőt tudtam meríteni, és azoknak a betegtársaimnak is akik ápogattak , mikor már lábra sem tudtam állni.
Azoknak az orvosoknak és nővéreknek , akik mindvégig emberségesen teljes tudásukkal gyógyítottak és ápoltak, akik nem mondtak le rólam soha!
Köszönöm Istennek akihez az utolsó pillanatban fordulatam meggyötörten , hogy meghallgatott !
Ajánlás!
A világon a legesjobb barátnőmnek Évimnek ajánlom irományomat , mert most neki van a legnagyobb szüksége erre a hatalmas hitre erőre kitartásra , gyógyulásra !
Kívánom ,hogy mihamarabb magad mögött hagyd a borzalmakat Te is Évim és újra együtt tudjunk abban a bizonyos szökőkútban lábáztatni , ahogy megfogadtuk akkor és ott!
